Beszélgettünk életről, halálról. Valahogy csak lesz. Ha mennem kell, akkor megyek, de Zsé megígérte, hogy mindent megtesz, amit csak lehet. Soha nem fogja azt mondani az orvosnak, hogy "ó, ezt a vizsgálatot már nem kérjük, ez drága". Ugyanis az orvos minden lépés előtt figyelmezteti, hogy sokba kerül. Valószínűleg a népek nem nagyon költenek egy viszonylag új macskára.

Szóval nem hasi ultrahang lesz, hanem koponyacété. Te jó ég, átmentem beteg-blogba! Mondjuk így legalább újat alkotok: macskablog már volt, betegblog is, de beteg-macska blog még nem! Ettől persze nem feltétlenül lesz érdekesebb az életem. Továbbra is csak a szokásos. Zsé kicsit feldobott azzal, hogy levágta a körmömet. De azzal még jobban feldobott, hogy ugyanezt megpróbálta Szumbával is. Nagy nehezen sikerül egy darab körmöt levágnia, de Szumba úgy vonagolt, mint akit nyúznak, szóval feladta. Szumba ekkor tüntetően élezni kezdte a körmét, Zsé pedig hiába magyarázta neki, hogy ettől nem kopik eléggé. Pedig nem fájt, és azóta jobban érzem magam.

Ezen kívül sütöttünk tegnap mézeskalácsot - persze baromállat módjára. Zsé elvesztette a türelmét, és felcsavarta a sütőt maximumra, majd kivonult a bejárati ajtóhoz. Az ajtón levő üvegrészt dekorálja éppen üvegfestékkel, hogy ne lehessen belátni. Kissé eklektikusra sikerült a mű: nap, lótuszvirág és angyal. No komment. A lényeg, hogy kellett még rá egy réteg ezüst, a mézeskalács pedig szenesre oxidálódott eközben. De legalább a réteg ezüst fent van végre.

- Antibiotikum: ezt tíz felé vágjuk, és beveszed esténként. Ez szteroid, csütörtöktől szeded - vele együtt quamatelt, hogy ne menjen szét a gyomrod. Ez nyákoldó, kis vízben feloldom, fecskendővel nyomom a torkodba. Ez tetrán, ezzel kenem a szemed - de asszem ez már nem kell. Kicsit kamillázunk is, ha hörögsz. Ez bolhairtó. Szumbát és téged egyszerre kezellek, ezen a másik fecskendőn be van jelölve, hogy mennyi kell egy macskának, kiszúrom az ampullát, és a nyakadba nyomom óvatosan. Aztán Szumbáéba. Két nap múlva pedig féregirtás - a bolhák után ez jön mindig - ezzel a nagy gyógyszerrel, amit nehezen fogsz lenyelni. Kiveszem, berakom, feloldom, bekenem… - hadarta Zsé, én már az elején elvesztettem a fonalat.

Egyébként jobban vagyok egy kicsit, ami azért fontos, mert ha nem leszek jobban, akkor megyünk hasi ultrahangra. Mert a lázat gyulladás okozhatja a hasamban vagy a fejemben. Ha a hasi UH (ilyen profin rövidítek) negatív, akkor megyünk virológus csodadoktorhoz.

Csak az a baj, hogy Zsé ma reggel felfedezte, hogy az egyik pupillám sokkal nagyobb mint a másik. Jól megnézte elemlámpával, és megdöbbent arcát látva én is megijedtem. Ez ugyanis egyértelműen azt mutatja, hogy a fejemben van a dolog. Még nem döntöttem el, hogy mi a rosszabb, a hasborotválós trutyi, vagy az altatós röntgen. Inkább megjavulok.

Szumba megpróbálja élvezni a helyzetet: tegnap orvosost játszott a fecskendővel, aztán megette a gyógyszeremet. Nagyon türelmetlen, ma hozott a kosaramba egy játék-egeret.

A hétvégén meglátogatott minket a Világ Legszörnyebb Ügyfele és kedves családja. A kedves család áll egy darab feleségből és egy másfél éves aranyos kis rémből, aki rögtön sikoltozni kezdett, amint meglátott minket, amitől Szumba bebújt a komód mögé. Valami rejtélyes módon megértette azt a mondatot, hogy "a fekete cica beteg", szóval békén hagyott. Ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy Zsé leszedett neki a polcról mindenféle játék-szerűt, illetve zenélő golyók csilingelésére táncolt neki. Ezek közül jó érzékkel csak a macska-játékokat akarta a szájába venni.

Továbbra sem vagyok jól. Zsé aggódva nézi, ahogy eszem egy kicsit, aztán visszafekszem a kosaramba. Nincs kedvem csinálni semmit, nem tehetek róla. Szerinte egyre kisebb vagyok, szerintem viszont túlaggódja magát.

Én meg olvasom ezt: http://feketemacska.freeblog.hu/

Szumba csipogni kezd, fel-alá szaladgál, semennyire sem éhes, játszani szeretne. Zsé félálomban botkergetőset játszik vele, aztán eldobja, Szumba visszahozza, eldobja, visszahozza… Már liheg, de nem bírja abbahagyni. Zsé öltözni próbál, kávét inni próbál, vécére menni próbál, de Szumba ugrabugrál a lába előtt, előhozza a játékait, és rendületlenül csipog. Bemegy a fürdőszobába, és a kádból csipog: vizezni akar. Zsé megereszti neki a csapot, ő úgy tesz, mint aki életében először lát vizet. Ha eláll a csöpögés, akkor képes tíz percig ülni, és várni, hogy elinduljon. Zsé festené a szempilláit, de Szumba erőszakoskodik: vizezni akar még jobban. Zsé kezébe veszi a zuhanyt, és teljes erővel locsol mindenfelé, Szumbából már csavarni lehet a vizet, de nem bírja abbahagyni. Zsének viszont készülődnie kell. Szumba (némi erőszakos törölgetés után, de még így is víznyomokat hagyva maga után) elindul valami elfoglaltságot keresni. Zsé vasal, Szumba kocogva megjelenik vizesen és győzedelmesen, szájában egy GE éves jelentésből (szerencsére Zsé által) kivarázsolt rikítózöld spirállal. Az elejtett vadat tovább rágcsálja. Zsé az orra alá mormogja, félig nekem: Na ez aztán marha jó játék. Mire Szumba felnéz, tekintetében némi értetlenkedéssel, és töretlen lelkesedéssel. Valószínűleg egy elektromos sokkolóval vagy egy mérges kígyóval is játszana, mert az annyira jópofa.

Tegnap megint voltunk orvosnál. Nagyon szörnyű volt: vettek tőlem vért, hogy kizárják az összes halálos vírusbetegséget. Zsé próbált nyugodtnak látszani, de hazafelé menet már majdnem sírt. Csak az utcán kezdett el pityeregni, miután Barátnője vigasztalólag megsimogatta a fejét.

Én az adrenalintól kicsit jobban lettem, és jól bezabáltam este. Még sonkát is kunyiztam. Aztán inhaláltam. Macskát inhalálásra kényszeríteni nem valami humánus dolog. Bele a hordozóba, kamillás főzet mellé, pokróccal letakar. Szumba szerint rém vicces volt, ahogy én bent szörcsögtem, és körbe-körbe kommandózott. Egyébként jól esett. Utána a kis Szumba-gyerek, akiből kitörtek az anyai érzelmek, megtisztogatta a vérvételhez lenyírt lábamat - egyébként teljesen tiszta volt amúgy is, de ez is jól esett.

Reggel aztán megint az orvosnál kezdtünk. Minden leletem negatív! Szóval kaptam egy negyedik féle gyógyszert, meg szteroid injekciót, és a doki megkért, hogy most már gyógyuljak meg. Arra a kérdésre, hogy mi bajom van, azt mondta, hogy "hát lázas és tüsszög". Nyilván Zsé arra gondolt, hogy mi a betegségem, de ezt sajnos nem tudjuk. Hát ez van, tovább lábadozom.

Muszáj összeszednem magam, különben Zsé totál ki fog készülni. Szombat este sírva fakadt a kétségbeeséstől. Főleg attól van ki, hogy nem tud segíteni. De sajnos nem tudom megmondani neki, hogy mi bajom van, mert egyrészt macska vagyok, másrészt én se tudom, mi lehet a baj. Ráadásul az orvos se nagyon tudja. Minden egyes kizárt nyavalyának örült - másrészt boldogtalan volt attól, hogy nem találja a hiba okát.
- Ó, mintha az egyik pupillája tágabb lenne mint a másik! Ja, nem, tévedtem. De kár… Vagyis, úgy értem jó: mert az azt jelentette volna, hogy az agyával van probléma.

Szóval sajnos-szerencsére nem a fogam, nem a szemem, nem a hasam, nem az agyam. Az újabb gyógyszer ellenére szombaton már alig tudtam kinyitni a szemem, még mindig lázas voltam, enni sem volt kedvem, csak hörögtem és tüsszögtem.

Ma reggelre viszont elhatároztam, hogy jobban leszek, és ma reggel már jobban kinyitottam a szemem. És mintha lázas se lennék kivételesen. Muszáj meggyógyulnom, na.

Voltunk állatorvosnál, és Szumba másodszor is megúszta az oltást. Legutóbb valami fogíny-gyulladás miatt - ami sanyarú gyermekkorának következménye volt -, most meg azért, mert én beteg vagyok. Mondtam, hogy valami bujkál bennem: macskanátha. Majdnem negyven fokos láz, gyulladt szem. (Zsé hiába magyarázta Barátnőjének az orvos felé menet, hogy az egy oldali szemgyulladás szerinte nem betegség következménye. Mert de. Illetve, hogy annyira nem lehetek beteg, ha eszem, mosakszom és dorombolok. Mert de. Ugyanis enni minden körülmények között tudok, mosakodnom muszáj, ha bekeni a szemem azzal a szarral. Dorombolnom is kell, ha azt akarom, hogy Zsé hajnali kettőkor egy órán keresztül simogasson.) Szóval kaptam szurit - kettőt is -, és nekem senki se mesélje be, hogy a bőr alá adott szuri nem fáj!

Szumba okos gyerek, békén hagy. Csak egyszer próbált birkózást kezdeményezni, de Zsé rászólt finoman, hogy szálljon le rólam, ha nem akar vele összetűzésbe kerülni. Leszállt. Meg ezt sem szabad csinálnunk:

Ez itt Szumba mászókája, amit Zsé polcnak használ. Legyen az, hogy kicsit kielemezzük ezt a pocot, minden nap más részletét. És mire végzünk, én is jól leszek! Legyen így.

És íme a kis Szumba Kölök, amint éppen az óránkénti egy perc pihenőjét tölti:

Zsét már rég láttam ilyennek. Vannak azok a percei, amikor láthatóan egyszerre érzi magát nagyon jól és nagyon rosszul, minden érthető előzmény nélkül. Azt se lehet nála tudni, hogy amikor az arcán végigfolyik egy-két könnycsepp, az most a szabadság nagy öröme, vagy a magány nagy bánata. Mindenesetre kikeresett egyet a szerencsehozó elefántba dugott kívánságok közül, és meglehetősen szomorú arccal kidobta a szemétbe.

Ennyit bírtam kiolvasni belőle még összegyűrés előtt: "Sokinges legyen szerelmes belém..."

Elég drámai volt, de azért nem nevezném mérföldkőnek. Szerintem mindketten tudtuk, hogy igazán nem jelent semmit. És így legyen ötösöm a lottón: este hazajött, és mindössze annyi időt töltött otthon, amíg összepakolta a cuccait, és átment hozzá aludni. Következetlen idióta. Ráadásul Szumba totál lefáraszt, már megint nekem kell vele játszani helyette...

A képek nagy része egyébként így sikerült Szumbicsekről:

Zsé ma új elfoglaltságot talált ki Szumbának, hogy megpróbálja lekötni egy rövid időre: kinyitotta neki a kád csapját egy kicsit. Szumba-gyerek gyakorlatilag fél óra alatt sem tudta feldolgozni az összefüggéseket. Ha Zsé nem zárja el a csapot, akkor szerintem még most is ott gondolkozik. Közben arra se jött rá, hogy a víz nedves, és undorító, és mindene csupa víz lett, ahogy megpróbált rájönni, hogy akkor az most jön vagy megy, mozog vagy mi van. De pont ezért szeretjük. Na meg ezért is:

Volt nálunk a takinéni körülnézni. Mi mindent elkövettünk Szumbával, hogy rossz benyomást tegyünk rá - mindketten a kabátja kilógó kötőit rágcsáltuk, Szumba rémisztgette a kislányát -, de ettől csak aranyosnak talált minket, és jön jövő kedden… Porszívózni fog, a fenébe is!

Élőben van ám orrom, csak a képen nem látszik...

"Nálunk pl. az egyik párkapcsolatozik vagy mi, a másik üzleti tárgyalásokat folytat, a harmadik alszik. Nem mondom meg, én melyik vagyok." Írta Zsé Barátnője. Szóval én se mondom meg, hogy Zsé melyik ezek közül - mert azért mindent nem fecsegek ki -, de azt azért jó lenne, ha tudná a nagyközönség, hogy a "párkapcsolatozik vagy mi" semmiképpen sem azt jelenti, hogy "jár valakivel, és vele van éppen" - és ez mindhárom említett nőre igaz.

Apropó "jár valakivel": Zsé tök hülye. Egyrészt azért, mert a Sokingestől kapott sms-től ("mindig a szemem előtt vagy" please...) még mindig kiül a fejére az a fajta bárgyú vigyor, amit most nem illetnék jelzőkkel. (A bárgyún kívül.) Valamint azért, mert az említett sms után rájött, hogy a macskák iránti vonzalma, és a Sokingessel tervezett házassági tervei közötti antagonisztikus ellentétet szőrtelen sziámi macskákkal tudná áthidalni. No comment.

Meg kell próbálnom kiházasítani. Talán mégis publikálnom kéne néhány meztelen képet. Bár gyanítom, nem azért nem bír találni valakit magának, mert mondjuk csúnya nagy hasa van. (Mert nincs.) Vajon kiveri a fejéből azt a Sokingest, és akkor jön a nagy ő, vagy fordítva?

- Csak a mandragóra-gyökerek sikoltoznak - próbáltam magyarázni Szumbának, sikertelenül. Mindenáron be akart mászni a tévébe Henry Potterékhez, mert a mandragórák hangja alapján azt hitte, hogy kiscicák, akikkel játszani lehet. Aranyos kis hülyegyerek. Tegnap meg az volt, hogy Zsé felvett, hogy kicsit megsimogassa a fejemet vigasztalásul, mert nagyon nehezen sikerült abbahagynom a tüsszögést. Amíg vakarászta a nyakamat Szumba "Erőszakosan vágyom a szeretetre"-kölök ott csipogott a lába alatt. Egy idő után rájött, hogy ez nem fog menni, és elcsitult. De csak egy rövid időre, mert a csendet hamarosan apró tüsszentés törte meg…

Szóval mandragóra ide vagy oda, okos gyerek. És ügyes is, például sikerült neki egy tejesdobozt kivadászni a kuka mögül egy olyan résen keresztül, amin én is alig férek be, illetve ki. (Persze ez nem mérvadó, mert állítólag kövér vagyok. Szerintem inkább formás.) Ezen kívül visszavisz Zsének minden eldobott tárgyat. És visszarakja a játékos kosárba a már megunt játékot. Ez az eminens produkció mondjuk egy kissé irritál, ezért most azt játszom, hogy felmászom a hűtőn levő mikró tetejére, és két méter magasból próbálom éreztetni, hogy én is ügyes vagyok.

- Nem pisilsz a kádba! - kiabált Zsé, mert pont rajtakapott, hogy ezt terveztem. Valóban így volt. Gondoltam, kimegyek az előszobába, de Zsé követett, és nézte mit csinálok. Így nem lehet az ajtó elé pisilni - gondoltam -, kénytelen leszek valami trükkhöz folyamodni. Feltűnés nélkül beriszáltam a fenekemet a hálószobába, hátha sikerül valahogy a fikuszok mögött alakítani valamit. Zsé még mindig követett, videoklipp szerűen nekidőlt az ajtófélfának, és videoklipp szerűen rágcsálta a sajtos szendvicsét. Próbáltam úgy tenni, mint aki csak véletlenül jár arra, mosakodást színleltem, de nem kopott le.

- Én tudok várni - mondta. Úgyhogy kénytelen voltam kivánszorogni az alomhoz, és odapisilni. Megdicsért, de ez egyáltalán nem kárpótol.

Ui: Készültek képek Szumbáról és rólam, valamikor fel tudok tenni néhányat. Zsét nem fényképeztem le meztelenül rohangálva, mert csak egy elmosódott folt látszott volna belőle. Meg szerintem nem is hagyná, hogy feltegyem ide.

- Te mennyire okos vagy! - rebegte Zsé meztelenül állva a szoba közepén, kivételesen nem nekem, hanem Szumbának, aki az ominózus mondat elhangzásakor a tévé mögött kuksolt. A mondatot a korábbi események teszik hitelessé.

Fél órával az említett kijelentés előtt Zsé nyugodtan fűzögette a legutóbbi gyöngy karkötőjét, amit már majdnem befejezett, amikor csámcsogó hangra lett figyelmes. A csámcsogás a polcról jött, és Szumbacsektől származott. Épp elmélyülten rágcsált egy kb. 30 centi hosszú damilt, amiből már csak pár centi lógott ki a szájából. Láthatóan nem csak nyammogott rajta, hanem konkrétan meg akarta enni. Ettől Zsé hihetetlenül megijedt - megeszi, bélcsavarodás, kipurcanás -, és megpróbálta kiszedni Szumba-kölök szájából a damilt, de az (mármint a macska) gyorsabb volt, és elrohant. Zsé utána.

Itt egy viszonylag hosszú kergetőzés következett, amin én elég jól szórakoztam. Leginkább azon, hogy Zsé komolyan elhitte magáról: képes elkapni egy rohangáló macskát. Kis "Acélrugó" Szumba egy ideig játéknak fogta fel a dolgot, de mivel Zsé nagyon keményen kommandózott utána, miközben ilyeneket rikoltozott, hogy "engedd már el hülyegyerek!", rájött hogy ennek fele se tréfa. Ő ezt a játékot nem igazán szerette volna játszani, ennek úgy adott hangot, hogy a konyhaszekrény alól fújt kifelé. Ekkor már felültem, érdekelt, mi lesz a végkifejlet.

Tovább folyt az üldözés, és mivel Zsét láthatóan akadályozta a köntöse a mozgásban, ezért ledobta magáról. Ha egy idegen létforma ebben a pillanatban szállt volna le a földre, akkor azt láthatta volna, ahogy egy meztelen nő üvöltve rohangál egyik szobából a másikba egy macskát üldözve. (Már amennyiben azonosítják a "nő, a "meztelen", "valamint" a "macska" fogalmakat…) Szumba bebújt a tévé mögé, Zsé lassan belesett mögé, és látta, hogy a damil már nincs a macska szájában. Ettől megnyugodott, mert feltételezte, hogy rohangálás közben csak nem nyelte már le, nagyobbnak látszott annak az esélye, hogy elejtette valahol. De hol? Csak meg kéne találni, elkerülendő a további damil-zabálást. Néhány, Szumbához intézett megnyugtató szó után nekiállt végigpásztázni az üldözési útvonalat, a sötétebb helyeket elemlámpával megvilágítva. (Még mindig meztelenül.)

A damil szerencsére előkerült, én közben megnéztem Sumbát, hogy minden oké-e. Eltekintve egy kis ijedtségtől jól volt, néhány perc múlva már hagyta, hogy Zsé felvegye (időközben a köntösét is felvette), és megnyugtató hangon néhány racionális érvvel magyarázza el, miért is fölösleges dolog damilt fogyasztani. Nem tudom, Szumbi mit értett mindebből, mindenesetre, amikor valamivel később Zsé elhatározta, hogy átugrik a szüleihez, és elkezdett felöltözni, amihez legelőször is levette a köntösét… Nos Szumba ekkor villámgyorsan behúzott a tévé mögé, jelezve, hogy ő nem szereti ezt a játékot.

- Te mennyire okos vagy!