- Te mennyire okos vagy! - rebegte Zsé meztelenül állva a szoba közepén, kivételesen nem nekem, hanem Szumbának, aki az ominózus mondat elhangzásakor a tévé mögött kuksolt. A mondatot a korábbi események teszik hitelessé.

Fél órával az említett kijelentés előtt Zsé nyugodtan fűzögette a legutóbbi gyöngy karkötőjét, amit már majdnem befejezett, amikor csámcsogó hangra lett figyelmes. A csámcsogás a polcról jött, és Szumbacsektől származott. Épp elmélyülten rágcsált egy kb. 30 centi hosszú damilt, amiből már csak pár centi lógott ki a szájából. Láthatóan nem csak nyammogott rajta, hanem konkrétan meg akarta enni. Ettől Zsé hihetetlenül megijedt - megeszi, bélcsavarodás, kipurcanás -, és megpróbálta kiszedni Szumba-kölök szájából a damilt, de az (mármint a macska) gyorsabb volt, és elrohant. Zsé utána.

Itt egy viszonylag hosszú kergetőzés következett, amin én elég jól szórakoztam. Leginkább azon, hogy Zsé komolyan elhitte magáról: képes elkapni egy rohangáló macskát. Kis "Acélrugó" Szumba egy ideig játéknak fogta fel a dolgot, de mivel Zsé nagyon keményen kommandózott utána, miközben ilyeneket rikoltozott, hogy "engedd már el hülyegyerek!", rájött hogy ennek fele se tréfa. Ő ezt a játékot nem igazán szerette volna játszani, ennek úgy adott hangot, hogy a konyhaszekrény alól fújt kifelé. Ekkor már felültem, érdekelt, mi lesz a végkifejlet.

Tovább folyt az üldözés, és mivel Zsét láthatóan akadályozta a köntöse a mozgásban, ezért ledobta magáról. Ha egy idegen létforma ebben a pillanatban szállt volna le a földre, akkor azt láthatta volna, ahogy egy meztelen nő üvöltve rohangál egyik szobából a másikba egy macskát üldözve. (Már amennyiben azonosítják a "nő, a "meztelen", "valamint" a "macska" fogalmakat…) Szumba bebújt a tévé mögé, Zsé lassan belesett mögé, és látta, hogy a damil már nincs a macska szájában. Ettől megnyugodott, mert feltételezte, hogy rohangálás közben csak nem nyelte már le, nagyobbnak látszott annak az esélye, hogy elejtette valahol. De hol? Csak meg kéne találni, elkerülendő a további damil-zabálást. Néhány, Szumbához intézett megnyugtató szó után nekiállt végigpásztázni az üldözési útvonalat, a sötétebb helyeket elemlámpával megvilágítva. (Még mindig meztelenül.)

A damil szerencsére előkerült, én közben megnéztem Sumbát, hogy minden oké-e. Eltekintve egy kis ijedtségtől jól volt, néhány perc múlva már hagyta, hogy Zsé felvegye (időközben a köntösét is felvette), és megnyugtató hangon néhány racionális érvvel magyarázza el, miért is fölösleges dolog damilt fogyasztani. Nem tudom, Szumbi mit értett mindebből, mindenesetre, amikor valamivel később Zsé elhatározta, hogy átugrik a szüleihez, és elkezdett felöltözni, amihez legelőször is levette a köntösét… Nos Szumba ekkor villámgyorsan behúzott a tévé mögé, jelezve, hogy ő nem szereti ezt a játékot.

- Te mennyire okos vagy!